Teleki Domokos

A nagyszámú Teleki családban sok híres ember található. Voltak közöttük politikusok, tudósok, forradalmárok, publicisták és történészek, de kevesen voltak, akiknél ezek a területek egy személyben testesültek meg,,mint a család harmadik, e néven bejegyzett tagjánál, Teleki Domokosnál (1810-1876). Bár sokrétű gondjai voltak, az utókor nagyon keveset tud munkásságáról, és méltatlanul mellőzi Őt. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a Teleki családban sok kiváló személyiség volt (kancellárok, miniszterek, tudósok), akiknek hírneve némileg beárnyékolta Teleki Domokos pályafutását, másrészt ő maga visszafogott és szerény ember volt. Nem vett részt az 1848-1849-es felszabadító harcban, és nem volt forradalmár.
Marosvásárhelyen született, de igazi otthona Gernyeszeg volt, ahol birtoka nagyrésze volt, valamint az új neobarokk kastély, amely egyben a család állandó lakhelye is volt. Hétéves volt, amikor édesapja, Teleki III József meghalt, Édesanyja, Teleki Zsófia gondoskodott a gyermekek neveléséről. Domokos nyolc évet töltött az enyedi Református Kollégiumban, olyan tanárok tanították mint Szász Károly és Köteles Sámuel. Később Pesten jogot tanult, ahol elkezdte megismerni a kor politikai életét. Évekkel később így vallott:”az a két év, amelyet ilyen körülmények között, Magyarország legbecsületesebb államférfiainak társaságában töltöttem, akik közül Széchenyi, merem mondani, védelemmel, segítséggel, sőt bizalommal tisztelt meg, döntően befolyásolta egész életemet” (Deák Farkas: “Gróf Teleki Domokos emlékezete”, Társadalomtudományi Közlemények,1881). Két dologra kell emlékezni: arra, hogy a politikában nagyon fontosnak tartotta a becsületességet, a másik pedig Széchenyi bevallott befolyása volt, amely egész politikai pályafutását végigkísérte: a nemzeti liberalizmus eszméje, a radikális változások helyett a liberális reformok szükségessége.
Húszéves korában mutatkozott be költőként, a kor stílusának megfelelő hazafias versekkel. Ugyanakkor politikusként is feltűnt, mint Küküllő vármegye képviselője az erdélyi országgyűlésben. Az akkoriban “utazó hazafiak” néven ismert csoporthoz tartozott, mert ahol vagyonuk vagy érdekeltségük volt, ott beavatkoztak a megye politikai életébe. Felszentelt vezetőjük Wesselényi Miklós volt, és fő céljuk a jobbágyi tized (dézsma) liberális szabályozása volt. A jobbágyok felszabadítását a haladás sarkkövének tekintették.
1856-ban az Akadémia levelező tagja lett. Feleségül vette Bánfi Iozefát, és két lányuk született, Zsófia és Iozefa. Sajnos fiatal felesége hosszú betegség után 1841-ben meghalt. Évekkel később, 1849-ben újra megnősült, és Teleki Klementina lett a felesége. Ebből a házasságból két gyermek született: Géza és Ilona, a későbbi miniszterelnök Bethlen István (1874-1946) édesanyja. (A gernyeszegi birtokot Géza, majd fia, Domokos örökölte).
A `40-es évek elején sokat utazott Nyugat-Európában: Németországban, Angliában, Hollandiában, Svájcban.
1845-ben a Méhes Sámuel által szerkesztett Erdélyi Híradó című lapnál dolgozott.
1848-ban részt vett a pozsonyi országgyűlés munkájában
, de az év végén visszavonult Gernyeszegre. “Annak az évnek a végén egészségem rossz állapota és idegrendszerem gyengülése miatt visszavonultam. A forradalom veresége nem okozott nekem örömet”. Gyanítható, hogy nem kizárólag egészségügyi okokból vonult vissza, és semmiképpen sem gyávaságból; a reformok híve volt, és elhatárolódott a fegyveres harctól. Itt térjünk el egy kicsit. A magyarok története tele van felkelésekkel és forradalmakkal. Büszkék vagyunk erre, mint ahogy büszkék vagyunk azoknak az emlékére is, akik életüket áldozták a szabadságért, a nemzet jövőjéért. Ám, nagy igazságtalanság lenne figyelmen kívül hagyni azokat, akik valami mást láttak, mint a fegyveres harcot. Ennek az útnak kiemelkedő alakja volt Széchenyi István, akit Teleki Domokos követett.
1855-ben a Magyar Akadémia rendes tagjává választották. Cikkei a Pesti Naplóban és a Kolozsvári Közlönyben jelentek meg. 1861-ben visszatért a politikai életbe, és Marosszék képviselője lett.
A nagyszámú Teleki családban sok híres ember található. Voltak közöttük politikusok, tudósok, forradalmárok, publicisták és történészek, de kevesen voltak, akiknél ezek a területek egy személyben testesültek meg,,mint a család harmadik, e néven bejegyzett tagjánál, Teleki Domokosnál (1810-1876). Bár sokrétű gondjai voltak, az utókor nagyon keveset tud munkásságáról, és méltatlanul mellőzi Őt. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a Teleki családban sok kiváló személyiség volt (kancellárok, miniszterek, tudósok), akiknek hírneve némileg beárnyékolta Teleki Domokos pályafutását, másrészt ő maga visszafogott és szerény ember volt. Nem vett részt az 1848-1849-es felszabadító harcban, és nem volt forradalmár.
Marosvásárhelyen született, de igazi otthona Gernyeszeg volt, ahol birtoka nagyrésze volt, valamint az új neobarokk kastély, amely egyben a család állandó lakhelye is volt. Hétéves volt, amikor édesapja, Teleki III József meghalt, Édesanyja, Teleki Zsófia gondoskodott a gyermekek neveléséről. Domokos nyolc évet töltött az enyedi Református Kollégiumban, olyan tanárok tanították mint Szász Károly és Köteles Sámuel. Később Pesten jogot tanult, ahol elkezdte megismerni a kor politikai életét. Évekkel később így vallott:”az a két év, amelyet ilyen körülmények között, Magyarország legbecsületesebb államférfiainak társaságában töltöttem, akik közül Széchenyi, merem mondani, védelemmel, segítséggel, sőt bizalommal tisztelt meg, döntően befolyásolta egész életemet” (Deák Farkas: “Gróf Teleki Domokos emlékezete”, Társadalomtudományi Közlemények,1881). Két dologra kell emlékezni: arra, hogy a politikában nagyon fontosnak tartotta a becsületességet, a másik pedig Széchenyi bevallott befolyása volt, amely egész politikai pályafutását végigkísérte: a nemzeti liberalizmus eszméje, a radikális változások helyett a liberális reformok szükségessége.
Húszéves korában mutatkozott be költőként, a kor stílusának megfelelő hazafias versekkel. Ugyanakkor politikusként is feltűnt, mint Küküllő vármegye képviselője az erdélyi országgyűlésben. Az akkoriban “utazó hazafiak” néven ismert csoporthoz tartozott, mert ahol vagyonuk vagy érdekeltségük volt, ott beavatkoztak a megye politikai életébe. Felszentelt vezetőjük Wesselényi Miklós volt, és fő céljuk a jobbágyi tized (dézsma) liberális szabályozása volt. A jobbágyok felszabadítását a haladás sarkkövének tekintették
1856-ban az Akadémia levelező tagja lett. Feleségül vette Bánfi Iozefát, és két lányuk született, Zsófia és Iozefa. Sajnos fiatal felesége hosszú betegség után 1841-ben meghalt. Évekkel később, 1849-ben újra megnősült, és Teleki Klementina lett a felesége. Ebből a házasságból két gyermek született: Géza és Ilona, a későbbi miniszterelnök Bethlen István (1874-1946) édesanyja. (A gernyeszegi birtokot Géza, majd fia, Domokos örökölte).
A `40-es évek elején sokat utazott Nyugat-Európában: Németországban, Angliában, Hollandiában, Svájcban.
1845-ben a Méhes Sámuel által szerkesztett Erdélyi Híradó című lapnál dolgozott.
1848-ban részt vett a pozsonyi országgyűlés munkájában, de az év végén visszavonult Gernyeszegre. “Annak az évnek a végén egészségem rossz állapota és idegrendszerem gyengülése miatt visszavonultam. A forradalom veresége nem okozott nekem örömet”. Gyanítható, hogy nem kizárólag egészségügyi okokból vonult vissza, és semmiképpen sem gyávaságból; a reformok híve volt, és elhatárolódott a fegyveres harctól. Itt térjünk el egy kicsit. A magyarok története tele van felkelésekkel és forradalmakkal. Büszkék vagyunk erre, mint ahogy büszkék vagyunk azoknak az emlékére is, akik életüket áldozták a szabadságért, a nemzet jövőjéért. Ám, nagy igazságtalanság lenne figyelmen kívül hagyni azokat, akik valami mást láttak, mint a fegyveres harcot. Ennek az útnak kiemelkedő alakja volt Széchenyi István, akit Teleki Domokos követett.
1855-ben a Magyar Akadémia rendes tagjává választották. Cikkei a Pesti Naplóban és a Kolozsvári Közlönyben jelentek meg. 1861-ben visszatért a politikai életbe, és Marosszék képviselője lett.

Scroll to Top